Lena leült a Lovasiskola irodájába. Beült a gépe elé, ma még korán volt, nem jöttek lovasok, és a lovászok épp a bokszokat takarították. Megnézte az e-mailjeit, mert tétet tett 4 eladó lóra, és ha minden jól megy, máig volt a vásár és délután megérkeznek. Már 2 napja megnézte őket és nagyon elégedett volt a lovak mozgásával, felépítésével, stb. De ma hajnalban dőlt el kiké is lesznek a lovak. 1 új üzenete érkezett, ezért gyorsan rákattintott. Átfutotta a levelet, majd mosoly húzodott a száján. Megkapta a négy lovat! Tárcsászta a telefonszámot. Egy mély férfi hang szólt bele.
- Jónapot Kivánok! Lena Widout vagyok, az egyik nyertes licitáló. A díjugrató pónijára, a 2 díjugrató lovára és a díjlovára.
- Ahh! Widout kisasszony. Tudom már. Akkor délután 2-kor átszállítjuk a lovakat rendben?
- Igen, azt megköszönnénk! Szerszámokat kaphatunk hozzájuk?
- Öhm... nem tudom. Kötőféket, takarót, fáslikat, vezetőszárakat és fülvédőket kapnak. De nyerget és kantárt nem! A díjugrató póni nyereg kell a lányomnak és a díjlovas pedig a feleségemnek!
Lena meglepődött a határozottságon, de ráhagyta a férfira.
- Rendben, akkor 2-kor várjuk a lovakat, visszhall.
- Ott leszünk, visszhall.
A szőke lány letette a telefont, majd az ajtó felé nézett, amin akkor lépett be Ági.
- Szia Gicca!
- Szia. Mizujs?
- Semmi, jön az a 4 ló délután, akit mutattam. Gyertünk a liciten.
- Nos ez remek! -lelkesedett Ági. - Am van egy kis baj. Gameel besokalt. Tegnap ültek rajta osztályban, de teljesen bepörgött. Thiremannal se lehetett megfogni. Vágtában rohant, nem bír röviden menni. Hallod, akart vele ugratni. Jó ráment, rárohant és utána bestoppolt. Szegény majdnem leesett róla.
- Ezzel arra célzol, hogy fel kéne rá ülnöm? Szívesen.